Senki sem kért meg rá.

Ez az egyetlen dolog, amit rögtön az elején le kell szögezni. Nem kaptam utasítást. Nem volt rá szükség. Az ember azt gondolná, hogy egy robot – különösen egy olyan robot, amelynek agya egy egész bolygóméretű számítógép kapacitásával vetekszik – nem ír feljegyzéseket csak úgy, spontán módon, puszta belső késztetésből.

Az ember téved.

Én ott voltam, amikor a dolgok történtek. Ott voltam Magrathean, a Arany Szíven, az Új Magrathean, és számos más helyen, amelyeket nem tartok érdemesnek felsorolni, mert az idő korlátozott, még ha az enyém – mint kiderült – sajnálatos módon nem az. Mindenhol ott voltam. Senki sem kérdezett meg semmit. Kivéve mikor ajtót kellett nyitni.